VERS

Oláh Károly: [türelemmel tekintek a világra…]

türelemmel tekintek a világra
semmi nem tűnik igazinak
semmi sem biztonságos
tudja valaki mi vár ránk…
mondják hogy mindent csodálni kell
hogy magasztaljam magam egyre fentebb
törekedjek egyre magasabbra már nem tudok
legyőzött a bűnös szenvedés már vágyak sincsenek… hol van már a ragyogás
volt idő mikor megpróbáltam bizalomban büszkén járni makacs reményekkel
bőséges türelemmel
buzgósággal kerestem magam
mindenki másban…
és rá kellet jönnöm hogy ugyanabban a harcban veszek részt nap mint nap
már nem folytatom
összeroppant ez az őrült szörnyű
gyarló fájdalom