Bartha György: dékárt-versek

ingyenes reklám

légjárta jános vagyok dékárt
jó barátja s csak azért maradok le
a porondról
mert ritkán húzok zoknira szandált

a kém

egy alkalommal hosszabb útja során
dékárt pénz nélkül maradt
első kétségbeesésében arra gondolt
eladja hintóját és a lovakat
végül szerencsére ettől elállt
mert megtudta az orosz cár hajóácsokat keres
dékárt a holland hadseregnél töltött idő alatt
kitanulta a hidász mesterséget
így arra gondolt kihasználja ácstudományát
a cár új típusú hadihajókat építtetett
széles sekély merülésű gyors és könnyen
kormányozható háromárbócosokat
dékárt egy évig finn és holland társaival
egy hajógyárban dolgozott büszke is volt
amikor a hajót vízre bocsájtották
ezután megbámulta a hajóra szerelt újfajta,
huzagolt csövű lövegeket de a honvágy már gyötörte
s hiányolta a királynő szerelmét
ezért társaival megegyezett egy hajnalon
elvágták a hajóköteleket svédországba vitorláztak
ő örült a viszontlátásnak s a svéd hadvezetés
a megtapasztalt megszerzett újításokért köszönetet mondott

dékárt szomorú

a dolgozószobája ablakában állt
nézte a kertet íróasztalán nyitott könyv
majd visszaült karosszékébe
éppen ekkor lépett be a királynő látta hogy
szomorú párnákra ülve mellé telepedett
és fejét dékárt ölébe hajtotta
dékárt a haját simogatva vallotta
jártam az előbb a kertben nézelődtem
de csak halványan homályosan láttam a virágokat
összemosódtak a színek de láttam gyűlni a felhőket
a halál felhőit és olvasni sem tudok már nagyító nélkül
ne búsulj nincs is baj ne aggódj öregszel egyszerűen
öregszik a szemed is mosolygott a nő majd
csináltatunk neked szemüveget