Csikai Gábor: Ilyen játék

lesz majd ez a játék,
havak illata
szíved falán átég,
otthonról haza,
oda kéne jutni,
párolog a csend,
és hogy ez az út mi,
azon elmereng
árván maradt lázad,
aztán elrohan,
könnyű eső áztat,
tűröd boldogan,
hiszen meleg vackod
egyszer megleled,
a türelmed kapkod,
de marad veled,
így hát nekiindulsz,
hiszen menni kell,
álmaidban nincs túsz,
és már senkivel
nem kell háborúzni,
a lét harmatát
kortyolod, de úszni
nem próbálsz tovább,
megállsz ott a parton,
nézed az eget,
narancsízű karton
végül ellebeg,
ilyen lett a játék,
nincsenek havak,
az olvadó tájkép
sír a víz alatt