VERS

Oláh Károly: [elkezdődött rejtély…]

elkezdődött rejtély
melyben mindenki élete
most annyira remeg
most nem de talán egyszer megértjük
átmegyek egy falon
mások kertjének sötétjében
az árnyékodban lépteiddel sétálok
átalakultam a semmiből
gyere velem sietnem kell
hosszú az út még előttem
tudod… ritka örömök alusznak bennem
amit még senki soha nem kóstolt
hallod… várj rám a dombok mögött
ülj fekete lovamra és viszlek oda
ahol bíborkék fákat nevelek
ezüst arany almával fizetek
kapaszkodj erősen… itt vagy még
tébolyult elmém bolyongó fantáziám
(Internetes forrás)