Rigó Tibor: [Ha visszatérek…]

Ha
visszatérek
mert kitaszít már
méhéből
a torkomat szorító
rengeteg
ahol fák állnak pusztán
és megannyi mumifikálódott
tetemet vallat a szél
te ne fogadj be kérlek ó hazám
várass még
ne lásd ha könyörgésre
kulcsolom a kezem
várj amíg levetem
megtépett rongyaim
meztelen testemnek
ne lásd te csúfitó foltjait
ne szánj meg ha könnyezem
engedj megtisztulnom
mielőtt megtalállak
légy bármelyik része e világnak
megtisztulva lépem át
majd küszöböd
hol születtem és élek most farkasok üvöltnek
vért habzó szájjal
loholnak görnyedt hátam mögött
már nem vagyok szép
száz barázdát karcolt rám az élet
de kereslek mert lenned kell
valahol
én kereslek míg élek.