VERS

Farkas Arnold Levente: Alakot ölt

Vannak azok a versek, amik
nem szólnak semmiről. Monda-
tok csúsznak mondatok mellé,
fáradt gondolatok őrzik a ren-

det. A szavak jelentése sárga.
Homályos zenét hordoz a test.
Alakot ölt a hang, majd nyelvet.
Nem éri rothadás a szentet.

Pócsmegyer, huszonegy június
tizenkilenc, szombat. Elfedi
a valótlanságot a látszat.

Aztán a szem megpihen. Halvány
érzésfoszlányok kavarognak
a mélyben. Nem ér véget mégsem.

Ahogy életünk körül ott
ólálkodik szüntelen a ha-
lál, értelmünk körül úgy
ólálkodik szüntelen az ő-

rület. Szívünkbe mélyeszti
hideg ujját a félelem, de ta-
vasz van, felizzanak a sza-
vak, erdő, madár és patak.

Pócsmegyer, huszonegy június
tizennyolc, péntek. Az árulás
íze hajnalban kúszik a nyelv

alá. Nincs rajta az örökké-
valóság temploma a térképen.
Izzadságszagú a végtelen.

Úgy kellett verset írni, hogy
szerepeljen benne három
szó, erdő, madár és patak.
Például. Ez az első sor.

Ez a második. Erdőben
madár. Patakban kocsik. Ha
a kocsik helyére csokik
kerül, úgy is rímel a vers.

Pócsmegyer, huszonegy június
tizenhét, csütörtök. Jézus áll
a színpadon. Árnyék a kereszt.

Illatoznak a szavak. Nem
értem ezt. Ott ólálkodik
az ész körül folyton a vész.

Nincsenek keresztények. Akik
kereszténynek nevezik magu-
kat, nem azok. Akkor tudato-
sult bennem, hogy isten va-

gyok, amikor meghaltam. A győ-
zelemnél csak a győztesek te-
hetetlensége hatalmasabb.
Nem a tévedés, a ha-

tározatlanság zavar. Pócs-
megyer, huszonegy június tizen-
hat, szerda. Ha valaki rossznak

is rossz, gyenge, nem pedig jó.
A jóság hatalom, nem gyen-
geség. Bizonytalan vagyok.

Tegnap nálunk aludt Máté.
Máté színész. Gellért nagyon
meglepődött, amikor ki-
derült, hogy van felesége.

A színész mindig csak játszik.
Semmije sincs igazából.
Úgy tesz, mint aki szerelmes
valakibe, de csak úgy tesz.

Pócsmegyer, huszonegy június
tizenöt, kedd. Valóságosak
a színész gyermekei, vannak.

A valóság nem játék. Ha
játék volna a valóság,
a valósággal játszanék.

Játsszuk azt, hogy király vagyok.
Most megparancsolom neked
játszásiból, hogy legyél te
a király, igenis, felség.

Azt adom parancsba neked,
hogy a pont helyére képzelj
felkiáltójelet. A szó
árnyéka a kék csöndre hull.

Pócsmegyer, huszonegy június
tizennégy, hétfő. A trónról én
lemondok, hogy jobb legyen ne-

ked. A játék a valóságba
fordul észrevétlenül, ha
kenyérmorzsát szórok neked.

Testek, lefejezett testek,
élve eltemetett testek,
megbecstelenített testek,
máglyán elégetett testek.

Lelkek, megalázott lelkek,
örömtől megfosztott lelkek,
magányba taszított lelkek,
szégyenbe üvöltött lelkek.

Pócsmegyer, huszonegy június
tizenkettő, szombat. Amikor
meghaltam, akkor lettem isten.

Nem könnyű állapot. Nyirkos
árnyak között találtam ki
azt a szót, hogy feltámadás.

Farkas Arnold Levente (1979, Nagyvárad), költő, a Szentendrei-szigeten él családjával.