VERS

Maros Márk: Óriásként áll

A nagyfiúk gőgjében megveti
a lábát egy pizsamás kisgyerek.
Minden rettegésünk a felnövéstől
óriásként áll elénk és dicséri
magát. Megrontásban edzett
lelkünkben a beavatás emléke
kísér és a felkészülés: a szánkkal
egyesével kihalászott almák,
a zsákokban feszengve ugrálás,
a homlokunkra firkált sértések,
a kötélhúzás, a rajtunk röhögés.
De vajon elég lesz-e mindez és
kiváltja-e a ketreces szenvedést,
hiszen ha a most vesztek, úgy
a jövőm vész oda, ha viszont
nyerek, akkor a jelenem. De hát
minek is keresgélek kibúvót?
Megyek és kiállok magamért,
aztán megpörgetem a parittyát
és bízom a mesékben.