most mindenki a tavaszról ír
pattanásig feszült pattanások
várják a rügyfakadást
lassan esedékes a lemosó permetezés is
súgják-búgják a kerti fák
huzatos buszmegállóban várakozom
várom a tavaszt
bámulok egy ringyót
bocsánat egy rigót
mert a ringyók nem tudnak
olyan szépen énekelni
mint a sárgarigók
majd ezt a napot is lepréselem
és beragasztom az emlékkönyvembe
csak a rigó dalát tudnám lekottázni
és a pattanásokat a robbanás előtt
de hát se zenész se bőrgyógyász nem vagyok
pedig valami bűbáj van a tavasz körül
buszmegállók és kerti fák
énekelnek a sárgarigóknak
de hogy eltűntek a verebek
talán Tandorit követték a halálba
pontosan ott ülök a buszmegállóban
ahol egykor a nagy költő
és a kis veréb meg a sárgarigó
zsebemben madáreledelt rejtegetek
és sapkát hordok mint a költő
mindkét kezemben szatyrokat
aztán egy kicsit álldogálok kicsordult
vagyis kifordult esernyőmmel
és várom hogy jobbra forduljon minden
