Esti szürkületben vén csibész tolja
bevásárlókocsijában féltett vagyonát,
tökfödője alól kilógó piszkosszürke haja
avult, paroli nélküli tiszti köpenyt verdes,
két gyermekkorú mami bébipapiról cseveg,
a téren vietnami srác sakkozva nyer sok aprót
– sovány bér ez ennyi észért –,
a kocsma tárt ajtaján belátok,
döglesztő ájer támasztja a pultot,
egy csapatnyi srác hangoskodik a sarkon,
ilyentájt indulnak bulizni meg inni,
már ez is öröm, ha bódulatukat nem drog okozza,
a patika rácsát korán bezárják,
veszélyes itt a pesti est,
az éjjelnappali boltocskába már nem lehet betérni,
aprócska nyíláson át zajlik a biznisz,
kutyasétáltatók trécselnek a sarkon hű ebükről,
nyakukban kétujjnyi ezüstlánc fityeg,
de póráz, nyakörv errefelé nem igazán divat,
s a kutyaszar is az aszfalton marad,
a látványpékségből maradékot hoz ki
a pultos csaj egy vén banyának,
mert szaga miatt be nem engedi.
Megtelt az album, mára ennyi jutott.
Országunk – lám – egyre jobban teljesít.
