Oláh Károly: [ma már minden csodának tűnik…]
ma már minden csodának tűnik
felhők és vizek a ragyogó égbolt parányi darabja…
bennem tükröződik minden nap
kerget a fény dobban a szív
és csendben követi a múló időt
talán most már én is utakat rajzolok
a pillanatok emléke boldoggá tesz
érzelmes lelked mélyen megérint
valami melegít… itt legbelül
a világ összes gonoszságától óvlak benneteket
én már láttam szállni halott madarakat
akiket a veszélyben mindenki magukra hagy…
keresem a huszonegyedik század templomát
benne a tökéletes magányt
tudom jól hogy hiába keresem
csak magam látnám benne
és mindazt ami elveszett
Már olyan lettem mint éhségtől szenvedő idegen
vele eggyé váltam lettem ő
bárcsak megértenéd…
amott látod édes angyal bontogatja szárnyait
már hallani a zárdából kitörő harangok hangját
néma örökkévalóság mint a holtnak mosolya
tekintete mélyén minden tükröződik…
most viszem az emlékeid törlöm minden félelmed
és beletemetem egy néma örökkévalóságba
A Holdkatlan Horizont rovatában (2021. június 23.):
A Családi Kör irodalmi rovatában (2021. június 24.):
Ezeket is olvasd el!
Aranyi László képversei angol nyelven (Gyukics Gábor fordításai)
félreolvasások 283.
