VERS

Debreczeny György: mondtam is mindjárt (Hajnal Éva nyomán)

limondáé és kockakő

a limondádé a 8.23-as vonattal érkezett
kabátgombjaid csillagok
kár hogy leöntötted limonádéval
a kabátodat
pedig a vonat kivételesen pontosan érkezett
az állomáson csak utackövek ténferegtek
de nem volt rajtuk kabát
pedig már hidegre fordult az idő
én mégis hős lovagnak láttalak
körülöttünk csillogó könnyűség lebegett
és a limoándé illata
mondtam is mindjárt hogy gombold be
a kabátodat és szaladj el még egy pár utcakőért
ki tudja mikor kell újra barikádot építenünk
és az utcakövekkel gondosabban ki lehet
facsarni a citromot
nem a lócitromot mert lovak már nemigen járnak erre
csupa kisbetűs csöndből
kell a limonádét kifacsarnunk
és leönteni vele a kabátodat
mert az életre szeretnélek felkészíteni
a viszontagságos életére
az üldögélésre a parkban
vagy a vasúti várrom-teremben
szeretnélek felkészíteni minden váratlan
limonádéra
amely mézédes magyar citromból készült
és szeretném ha majd a cukormáz
se érne váratlanul
sem az utcakövek

azt kellett volna

az összes csukott ajtón
be kellett volna menned
legalább egyszer
de lehet hogy akár többször is
a nyitottakról nem is beszélve
mert azokon állandóan
ki-be kellett volna járnod
az összes csukott ajtót
ki kellett volna nyitnod
akár a konzerveket
és az összes nyitott ajtót
be kellett volna csuknod
aztán bezárni
ahogy behúzod az utazótáskán
a cipzárt
ha már konzervekkel teleraktad
és elutazni
azt kellett volna
elutazni nagyon messzire