Oláh Károly: [Nem vagyok…]

Nem vagyok lovári,
nem vagyok beás.
De rumungro sem vagyok,
és már kárpáti sem akarok lenni.
Csak egyszerű roma,
aki betűjét homlokán hordja,
akármilyen furcsa, akárki is mondja.
Ő is velem hordja, viseli ezer esztendeje
a billogot, melyet a sors reánk hagyott.