Sebestyén Hedvig: Menedék

Fuss, hogy menedékre lelj, fuss, hogy menedékre lelj,

Az öreg Nikodémusz meglátogatta Jézust, oh igen, az öreg Nikodémusz
meglátogatta Jézust.

Éjjel ment, amikor senki nem lát, sötét az éj és Nikodémusz
meglátogatta Jézust.
És barátként ment, nem ellenségként.
És a fényben akart újra megszületni, igen a fényben akart újra megszületni, mert látá,
hogy mocsok és félelem uralkodik és félt és a fényben akart újra megszületni.
És Jézus, a lázadó és partizán és hacker mondá neki:
jöhetsz hozzám és barátként fogadlak, mint barát jöttél és én barátként fogadlak,
és kenyeredet megsokszorozom, hogy a szegényeknek add és
bort kínálok, hogy a szenvedőknek add,
oh, igen, az öreg Nikodémusz meglátogatta Jézust, és Jézus mondá neki: újra kell születned a földön, oh igen újra kell születned a földön.
Mert a fényt csak az látja, aki újra születik és kenyerét és borát elosztogatja és
nem engedi a kufárokat a templomába.

Fuss, hogy menedékre lelj, igen fuss, hogy menedékre lelj,

Mert megáradt a városban a szenny, a csatornák nem nyelik el többé az emésztők
rothadékát.
És az ember szégyennel teljesen áll a fényben, igen, szégyenben áll a fényben,
mert térdelt a sárban a hatalmas kurva előtt, hogy rettenet vaginájából szülessen újra,
és vérrel teltek a csatornák és a kiáradt vér megfojtotta az újszülötteket.
És alumínium tálon, orvosi fogókkal, igen, orvosi fogókkal húzták halálra a fényt.

Mert testvéred ellen a sötétben gyalázatos munkába kezdtél, igen
a testvéreidet megölted, a testvéreid halottak, a csatornafedél alatt nyugszanak, csendesen,
megkínzott állatok üvöltenek az égre és nem, nem adod a kenyered az éhezőknek és a borod a szenvedőknek.

Sötétben és bűzben ölted meg testvéredet és azt hitted az éj mindent eltakar.
Pedig a csillag arra való, hogy az égen ragyogjon és nem arra, hogy rongyos kabátokra tűzzék.
De a fényben állva hiába dörzsölöd, a vér a kezedre tapadt, a vér mindörökké a kezeden,
mert ítéltél, de még nem ítéltettél, mert öltél, de még nem ölettél, mert kínoztál, de még nem kínzattál.

És hiába futsz a menedék felé, igen, hiába futsz a menedék felé, a megáradt csatornák szennye és
az ártatlanok vére elnyel és ott pusztulsz el majd testedben és
messze még a menedék.

És mondá Jézus az öreg Nikodémusznak: újra kell születned a földön, hogy a menedéket megtaláld.
És Nikodémusz nem érté, hogy születik újra egy öreg.
És Jézus barátsággal fogadta és a menedék útját feltárá neki.

A város neonfényei villogtak és kialudtak, mert eljött a hajnal és a fényben Jézus és Nikodémusz és a város álltak, és láták, hogy morzsákat sem dobnak a tornyokból és megítélik az ártatlant.
És Nikodémusz érté akkor, hogy a menedék önmagában van.

A hajnali fényben szenny csillogott az utakon és a házak falára írták vérbe mártott kézzel, hogy
ne ítélj, hogy meg ne ítéltess, mert véres kézzel állsz majd a fényben és senki, senki, senki
le nem mossa a vért a kezedről.