Varjú Zoltán: Rosszkor, rossz helyen

Az egyenest, nem tudod összeilleszteni
Tökéletesen azzal, ami eleve görbe.
Az egyenesen őszinte beszéd, főként,
Ha az, az igazsággal párosul, mély sebet
Vág, zsigercsontig hatol a görbeszívű-
Szájú, lélekhasadt emberek tömegében.
Aki barátnak mímeli magát, míg teheti
Átkarolja magának azt, amit másokból
Akar. Majd homályos feledése mindenkit
Eltakar, aki haszontalanná válik üresre
Lopottan. Annyira emberi, annyira gyarló
És könnyen kiszámítható a lét, és a tét
Az életed, ha időben nem eszmélsz fel,
És észre nem veszed. Utána már, hiába
Tördeled a két kezed, semmilyen fohász,
Sem átkos szenvedés-harag nem segít.
Görbén tarthatod kezedben, amorffá lett
Léted, egyenesnek hitt apró szilánkjait,
Amit a lelked, többé összeilleszteni
Képtelen. Végül rájössz; ” – A hiba, a saját
Készülékedben van!” – Rosszkor voltál,
Rossz helyen. Talpalsz, könyökölsz, van
Úgy csak robotolsz, androidos telóddal
Mélyre hatolsz, mire valamit kiötölsz
Bitcoinba fektetett kincseid sorsa felöl.
Az egyenest, nem tudod összeilleszteni
Tökéletesen azzal, ami eleve görbe.
Az egyenesen őszinte beszéd, főként,
Ha az, az igazsággal párosul, mély sebet
Vág, zsigercsontig hatol a felismerés: –
Rosszkor vagyok, jó helyen! Itt senki sem
Kíváncsi rád, nem vagy senkinek a
Senkije, ráadásul a térded, se derekad
Nem hajlik alá, meg, nem hajol.