VERS

Bartha György: a fogadó

az igazat megvallva a királynő nagyon sínylődött az úton
szólni azonban nem mert félt hogy úgy végül nem jut el párizsba
dékart megharagszik a zaklató megjegyzései miatt
végül azonban nem bírta ki messzire vagyunk még a birtokodtól
kérdezte nem azt hiszem nem csak még egy falunak kell lennie valahol
útközben szólt dékárt s valóban lassan be is kocogtak egy házakkal
övezett utcába mindketten érdeklődve nézelődtek
már esteledett s dékárt ingatta a fejét nem tudom semmit sem ismerek fel
majd ha esetleg meglátom a bíró házát az egy svábos nagykapus
épület és pont ekkor megállította a kocsit talán éppen ez az
a kapu felett nagybetűs feliratot látott fogadó
tudod mit menjünk ide be éhes vagyok és a lovak is fáradtak
majd holnap reggel indulunk tovább a királynő megkönnyebbülten sóhajtott
(ez alkalommal nem lesz reklám hiába is keresnéd)
a bíró vén ember csak nehezen ismerte fel dékártot akit kölyök
korában látott utoljára megvendégelte őket és szobát is nyitott számukra
dékárt és a királynő azonban még sokáig ültek az udvarban
a csillagokat nézték itt valahogy másmilyennek tűnnek mint
odahaza mondta a nő gondolod hogy élnek
biztos vagyok ebben hasonlóak mint mi emberek vagy a napunk
lassan öregszenek és táplálkoznak ahogyan a napunk is majd felfalja
bolygóit s egyszer étek hiányában mind sorra kimúlnak