KÖZLEMÉNYEK

A VÁNDOR ÉJI DALA MŰFORDÍTÁS-PÁLYÁZAT LEZÁRÁSA ÉS LEZÁRHATATLANSÁGA

Már több mint fél éve működik a Szövet irodalmi, művészeti és közéleti magazin. Ez az apró mozzanat teremtett indokot ahhoz, hogy olvasóinkat, támogatóinkat és munkatársainkat tájékoztassuk korábbi kezdeményezéseink, terveink és pályázataink megvalósulásáról, sikereiről/sikertelenségeiről, új elképzeléseinkről.

A Szövet alapítói és támogatói – az érintett szerzők jóváhagyásával – befejezték, lebonyolították, továbbvitték mindazokat a pályázatokat, amelyeket e sorok írója (az irodalmi műhely támogatóinak segítségével) korábban, a magazin létrehozása előtt elindított, meghirdetett. Ezek közül – nem mintha a két Permanens irodalmi pályázat eredményei ne lettek volna kiemelkedőkꓼ résztvevői szinte kivétel nélkül itt vannak, publikálnak a Szövet és más, a vonzatkörébe tartozó, vele együttműködő lapok, portálok felületén – legnagyobb volumenű a Vándor éji dala műfordítás-pályázat volt: hetvenkilenc 15–25 éves fiatal 102 Goethe-fordítást nyújtott be.

                Tehetséges fiatalok és támogatóik

                A pályázat lebonyolításához sokkal nagyobb szellemi, anyagi és szervezési potenciálokat kellett mozgósítanunk, mint amit valaha is elképzeltünk: több mint fél évet vett igénybe, hogy a végére érjünk, s lezárhassuk a pályázatot. De nagy megelégedéssel tölt el mindannyiunkat, akik munkával, anyagi vagy szellemi energiáink befektetésével részt vettünk benne. Mindenki megérdemli, hogy a neve és munkája ismét említésre kerüljön.

                Akik a három fődíjat kiérdemelték teljesítményükkel:

  1. díj: SZILÁGYI Piros (Szeged) (150 euró).
  2. díj: ARATÓ Gábor (Budapest) (100 euró).
  3. díj: PETNEHÁZI Péter (Hajdúdorog) (50 euró).

A különdíjak (értékük: 25–25 euró) tulajdonosai:

VAS Krisztina (Esztergom), SZIGETVÁRI Nátán Dominik (Nagykőrös), NÉMETH Anna Eliza (Dunaharaszti).

A bírálóbizottság tagjai, akik ezt a nemes, ugyanakkor felelősséget, időt és munkát igénylő faladatot elvállalták:

ARANYI László költő, HÓZSA Éva egyetemi tanár, KOCSIS Lenke költő, doktorandusz (elnök), KONTRA Ferenc író és UTASI Csilla egyetemi tanár.

Az értékelések:

                A Szövet és pályázatainak támogatói, akik a díjakat és a pályázat lebonyolításával kapcsolatos költségeket fedezték:

                BARTHA György költő (Budapest), KALÁSZ István költő (Budapest), MÁRKUS László költő, szerkesztő (Pécs) és PEC Gábor programozó (Frankfurt).

                Eredeti tervünk az volt, hogy pályázataink minden résztvevője legalább egy könyvajándékot kap értékes munkája jutalmául. Ez a szám aztán a felajánlások mértékével összhangban – nagy örömünkre – felfelé módosult. Legtöbb résztvevőnk mégis két könyvet kapott (esetleg: majd ezután kap) ajándékba, de a felajánlók szándékainak, céljainak megfelelően (például, mert egy meghatározott területről érkező pályázatokat szerettek volna támogatni, esetleg saját jelöltjeik voltak) megtörtént, hogy pályázóink részére kettőnél több könyv is érkezett.

                Fontos megjegyezni: „nagy könyvküldési akciónk” egy bizonyos ponton túl csak hozzávetőlegesen vált követhetővé. Arról van szó, hogy a szerzők (legalábbis többségük), akik saját vagy az általuk szerkesztett, megjelentetett könyveket felajánlották könyvalapunkba, a postára adás munkáját és költségeit is felvállalták. Arról viszont, hogy a küldemények milyen mértékben értek célba, csak kevés adatunk van: a jutalmazottak egy része elmulasztott visszajelzést küldeni a magazin vagy a szerző felé.  

                Szeretném hiánytalanul felsorolni mindazokat az írókat és kiadókat, akik segítettek tervünk lebonyolításában, felajánlották könyveiket, illetve vállalták a postázás költségeit!

A.GERGELY András, ANGYAL László, BALÁZS Imre József, BARCSI Tamás, BARTHA György, BÉCSI Zsófia, BENE Adrián, CSIKAI Gábor, DANYI Zoltán, DEBRECZENY György, FENYVESI Ottó, GÉCZI János, GRECSÓ Krisztián, HANDÓ Péter, HARASZTI Mária, HOLCZER Dávid, HÓZSA Éva, ISPÁNOVICS CSAPÓ Julianna, JÓNA Dávid, KALÁSZ István, KISS Tamás, KÖVES István, KONTRA Ferenc, KOVÁCS RÁCZ Eleonóra, LENCSÉS Károly, MÁRKUS László, MEZEI Márk, MÓRA Regina, NAGY Csaba, NOVÁK Anikó, Draginja RAMADANSKI, ROGINER Oszkár, TAPODI Zsuzsanna Mónika, TARI István, TÓTH Olivér, UTASI Csilla, VASAGYI Mária, VÉGEL László és e sorok írója.

                A kiadók: BERZSENYI DÁNIEL IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI TÁRSASÁG, ÉLETJEL KIADÓ, KALAMÁRIS KIADÓ.

                (Őszintén reméljük, hogy hiánytalanul, minden támogatónk neve felsorolásra került. Ha mégis kimaradt valaki, elnézést kérünk, és utólag pótoljuk mulasztásunkat!)

                Nehézségekről, mulasztásokról, hiányosságokról és anomáliákról

Természetesen, a Szövet szerkesztői és munkatársai is követnek el hibákat. Ezeket igyekeztünk kijavítani. Megszűnt például korábbi e-mail címünk, ezért a 79 pályázó adatait és elérhetőségeit – egyenként megszólítva őket – újból be kellett szereznünk. Lehet, hogy emiatt történt meg, de négy pályázó soha nem küldte el címét, elérhetőségeitꓼ nekik értelemszerűen könyvet sem bírtunk postázni. Egy alkalommal megtörtént, hogy közléskor téves fordítás került a szerző neve alá a portál felületén – ezt perceken belül szanáltuk.

A Vándor éji dala-pályázatnak mindössze öt olyan jelöltje volt, aki a Szövet vajdasági székelyéhez viszonyítva belföldinek számított. Legtöbben Magyarországról jelentkeztek, négyen Szlovákiából, ketten Romániából, ugyancsak ketten Németországból küldték be pályamunkáikat, egy-egy pályázó pedig Ukrajnából, illetve Lengyelországból. A Szövet alapítói és a pályázat lebonyolítói figyelmen kívül hagyták a könyvalap létrehozásakor, illetve a könyvajándékok felajánlásakor, hogy a postaköltség még egyetlen könyv küldése esetén sem – a könyv nagyságától és súlyától függően – mindig kis összeg. Ennek fényében úgy tűnt, lehetetlen küldetés (ha a korábbi pályázatok résztvevőit is beleszámítjuk) közel száz résztvevő számára postázni az ajándékokat. De mindig van megoldás.

A legtöbb szerző, s volt kiadó is, aki vállalta, hogy az általa felajánlott (sőt: dedikált) könyveket maga adja postára: volt, aki harminc könyvet is feladott. Budapesten és Pécsett is többen vállalták, hogy a helybeli pályázóknak személyesen adják át adományaikat. Azonban: a budapesti átadóponton a 14 nyertes közül csak négy jelent meg. Egyik budapesti adományozónk e-mailjeire még csak nem is válaszoltak – amit utólagosan, egyrészt a világunkban tapasztalható bizalmatlanságnak, másrészt az érdektelenségnek, sőt, a kényelemnek tudtunk be. Ugyanakkor: voltak olyan támogatóink, akik vállalták egy-négy-öt-hat küldemény postázását külföldi címre is, s lettek olyan pályázók, akik állandó érvénnyel a Szövet és irodalmi műhelye munkatársai lettek, mi több, első megjelent kötetüket is felajánlották a díjalapba.

Az alapban fennmaradt könyvek postázásához szükséges pénzt BARTHA György, ZÁMBÓ Illés és e sorok írója biztosította. Többen, Szerbia és Magyarország között ingázók, viszont készségesen vállalták a „küldönc” szerepét: az általam becsomagolt könyveket Magyarországon adták föl. PEC Gábor Frankfurtban, ZÁMBÓ Illés Baján személyesen kereste fel egy-egy pályázónkat, hogy nyereménye átadásra kerülhessen.

Amire nem is gondoltunk: több küldeményt különböző okok miatt – például: a címzett ismeretlen, nem kereste a küldeményt – visszahozott a posta. Amennyiben Magyarországról érkezett, hogy ne vesszék oda a könyvcsomag, vissza is kellett vásárolnunk. Ezeket újból postára adtuk, immár harmadszor fizetve ki így a nem is kis postaköltséget. Egyikről a mai napig nem tudjuk, végül célba ért-e.

                A pályázat pénzdíjait pénzküldő cég révén juttattuk el a nyertesekhez. A szolgáltatás igénybevételének ugyancsak vannak járulékos költségei: ez kicsit késleltette a kifizetés ütemét, de mára már minden nyertesünknek elküldtük a nyereményének megfelelő forintösszeget. Két díj átvételéről nem kaptunk visszajelzést, sem a pénzküldő intézmény, sem a címzett nem jelezte a célba jutást.  Egy alkalommal nem vettük figyelembe, hogy díjazottunk kiskorú, ezért nem fizették ki számára a pénzt, neki (pontosabban felnőtt hozzátartozójának) újból feladtuk nyereményét. A kedélyek megnyugtatása érdekében: a tévesen küldött 50 euró nagyobb részét – a kezelési költségek levonása után – végül sikerült „visszaszerezni”.

                (Egy-két esetben megtörtént, hogy a potenciális támogatóként megkeresett író bántóan elutasító hangra váltott: hogy képzeljük, hogy saját jövedelmét ilyen célokra fecséreli, drágán megvásárolt saját könyveit ilyen célokra tékozolja, illetve felháborodott azon, hogy feltételeztük, esetleg vállalná a postázást! Egyébként, ha nyugodt hangnemben, egyszerűen tájékoztatott volna arról, hogy nem szeretné, vagy nem teheti, akkor is – mint más esetekben – elfogadtuk és megértettük volna válaszát.)

                A pályázók sem voltak mindig következetesek, méltányosak és nyílt szándékúak. Az eredményhirdetés után, bizonyos idő elteltével – gondolom – elvesztették érdeklődésüket a pályázat iránt: nem küldték el munkájuk végleges változatát, így nem közölhettük őket a Szövet felületén. Többen utólag (?) visszavonták pályamunkájukat: csak sejtem, hogy nem voltak elégedettek eredményükkel. Néhány esetben durva, elutasító válasz érkezett felkérésünkre, hogy járuljon hozzá pályamunkája közléséhez, „fedje fel” kilétét, vagy csak a könyvajándék célba juttatásához adjon egy postacímet a jelölt. Például: „Megkérem Önöket, hogy engem többet semmilyen okból se keressenek!” – hangzott az egyik reakció, ami azért minősíthetetlen, mert mi nem „elvenni” szerettünk volna tőle valamit, hanem épp megajándékozni a szerzőt. Sokat elárul magáról. Két esetben provokáció sejtelme is kirajzolódik a pályázás körülményei mögül. Egyikük például egy vidéki kézimunkaklub nevét és adatait adta meg, s amikor arra kértük – mivel a Szöveten csak névvel és arccal lehet megjelenni –, küldje el portréképét, s amennyiben kiskorú, szülei hozzájárulását a közléshez, elutasító hangnemben válaszolt.

                Sokan megkérdezték már tőlünk/tőlem, hogy érdemes-e ezt csinálni. Nagyon röviden: igen. Hosszú távon nagyon is.

                És még mindig nincs vége

Néhány nappal ezelőtt MÁRKUS László, a KALAMÁRIS Kiadó részéről nagyobb mennyiségű könyvet ajánlott fel számunkra, amelyet már át is vettünk. Ezeknek egy részét elküldjük azoknak a Vándor éji dala-pályázóknak, akikről meg tudtuk állapítani, vagy csak feltételezzük, hogy még csak egyetlen ajándékkönyvet mondhatnak magukénak. Az adomány többi részét viszont új pályázatunk díjalapjába helyezzük. Mert lesz! Mi több, már van!

A Szövet irodalmi, művészeti és közéleti magazin napokon belül FOTÓPÁLYÁZAT-ot hirdet.

Végezetül, de – ahogy mondani szokás – nem utolsó sorban: Köszönjük! Mindenkinek!

Bence Erika

                 A pályázatról szóló közlemények:

KÉZBESÍTÉSI GONDOK, KEDVES LEVELEK (A Vándor éji dala műfordítás-pályázatról: még néhány információ és üzenet)