Márkus László három verse

Apaság

Mily gyönyörűséges
csemete, tisztára
apjára hajazna,
ha lenne haja
de nincsen neki.
Csupán ebihal
e poronty itt, mint
a tócsában mind.

Adáshiba

Lágyan csacsogó picike patak
kövein apró vízirigó futkos,
műlégy röppen, pisztráng suhan.
Töklapus partján bájos tündér
lebbent elém ledér ruhában.
Arany hajzuhatag, hosszú pillák
boci szemek és darázsderék.
NE MÁR!
Mit keres egy Barbi
az ééén pisztrángos álomban?

Horror

Szívünk forró vérrel
táplálja agyunkat.
Csoda e hát
elménk vérszomja?