Csak élek. Csak vagyok. Csak megyek.Lefognának tízszer, százszor, ezerszer,mégis egyre hevesebben társalgok csakmindenféle vad eszmékkel és szellemekkelebben az elunt világban, ami csak beszedia sápot, de nem nyújt már régóta védelmet.Csak állok. Nem keresek jó ideje már ebbena képtelen képmutatásban semmilyen értelmet.

lecsukódó házfalak magasléptű járdákelbotló szitoktól hangos karcsú utcacipőtalpon forduló füstszagú dalárdákkilökött árnyékával futsz ma sóhajnyi lépték két tócsa tükre lenttestrészek és földrészek térképe fölöttés amit együttállasuk eleven fénye jelentcsillagok lehelnek rád kósza ködöt

…és átrobban a fény kapuján ez az álom, az életmár odaát vár rám, titkaim oltáránlassan fellobban tüzem is, hát nézem a képetgyermeki arc az még, bármit is elkapnék,elrohan innen, csak szívem marad itt, az az árnyéksincs már mellettem, bár, ugye, megtettemmindent,…

A lány a tengernélsellő a homokon.Fekszik az ártérben,összárt hosszú lábaimintha uszonyok lennének.Sellő testét kivánja a tenger,selymesen pezseg körülöttea fehér só hullámzása.Bőrének barnaságánédesül a napfény,a kikötő kora reggeli derűje.Hivja magához a morajlás,a lány könnyű áramlásokölelésében lebeg.Élvezi a tengert,most válik igazi sellővéelúszik messzire,a…

mintha legalábbis ismernénka macskalábnyomokatvagy mintha ők ismernének bennünketmacskákat kerget a bánat a fákrade nem tudnak lejönninézzük az eget vágyakozvade nem tudunk felmennia szomszéd kölcsönkérte a létrátnem érjük fel a fodros fellegetpedig van egy fodros ruhácskámde nincsenek rajta macskalábnyomokés talán ez a…