VERS

Lövei Sándor: Lány a tengernél

A lány a tengernél
sellő a homokon.
Fekszik az ártérben,
összárt hosszú lábai
mintha uszonyok lennének.
Sellő testét kivánja a tenger,
selymesen pezseg körülötte
a fehér só hullámzása.
Bőrének barnaságán
édesül a napfény,
a kikötő kora reggeli derűje.
Hivja magához a morajlás,
a lány könnyű áramlások
ölelésében lebeg.
Élvezi a tengert,
most válik igazi sellővé
elúszik messzire,
a piros sapkás bólyák
bamba sorfala mellett.
A hullámok távoli lankáin
fényes úszó szettben felbukó
delfin a sellő lány alakja.
A sellő lány nem tér vissza többé
a partra,
mégis hajnalonta a móló alá sodródott
nagyobb halak uszonyait lesik az üdülők is,
fölcsillan e valamelyiken
a kikötőben régóta várt kora reggeli derű.