Száldobágyi Csaba: Ahol ívek nincsenek

lecsukódó házfalak magasléptű járdák
elbotló szitoktól hangos karcsú utca
cipőtalpon forduló füstszagú dalárdák
kilökött árnyékával futsz ma

sóhajnyi lépték két tócsa tükre lent
testrészek és földrészek térképe fölött
és amit együttállasuk eleven fénye jelent
csillagok lehelnek rád kósza ködöt