Varjú Zoltán: Hyperbolicapithecus gendericus

Meddig tart még a megunt mosoly?
Hiánytalan derűdben, varázsfelhőd
Fehéren fodrozódik, alakváltó
Apollóniosz köröket futva testeden.

Furcsa ellipszisét járja be a parabola,
Közröhej kíséri el. Alexandriában
Meglapulva, elhalt dogmákat temet
Fájó felismeréssel az ismeret. Érthető?

Annyira közhelyes az elme, pluralitás
Fölött uralkodik az elnyomott
Fallikus nőszirom, még, ha nemtelen
Kegyencek sorvasztják is izzó lelkedet.

Meddig tart még a megunt mosoly?
Mondhatnád, nálad minden így örök,
Túl komoly lenne a vállamra rá omolj.
Ha mégis, ha nem. Tedd, ne indokold!