VERS

Köves István: A fiam anyja lett volna

Elnézést, bocs, fiúk, rég gyűlölöm a betont,
beszéljünk róla, rendben, ti nem ismertétek,
az egyetlent, aki mindvégig hű maradt hozzám,
térdig hóban, fagyban, napégette kvarchomokban,
lepke lépte nyomába sem érhetett senki,
a szombati össztáncon csak karomba szédült,
zabszemű, felhőmosolyú szerelmem maradt azután,
jött, velem tartott, az utolsó napig, ballonkabátban,
énekeltünk a fáklyafényben, tizennyolc sem volt,
amikor mellettem, tán helyettem, fejbe lőtték …
Elnézést, bocs, fiúk, rég gyűlölöm a betont,
beszéljünk róla, rendben, ti nem ismertétek, de
hogy ne jutna eszembe most, ebben az aréna-őrületben,
az az éjszaka a frissbeton-szagú Népstadion karéjában,
az ünnepi avatás előtti éjszaka, a főpróba éjszakája,
beszökve a szektorok szélvédett rejtekébe a virágcsokorral,
fejünk alá párnává sodort átizzadt trikóinkra dőlve,
névnapi ajándékod, zihálta, előlegbe, törtek a deli dáliatövek,
tizennyolc sem volt, amikor fejbe lőtték a Parlament előtt …