Handó Péter: Barátságról – az irodalom ege alatt

Nyári alkotóköri összejövetelünkön készítettem a mellékelt fotót Tamásról. A verse az 1988-ban alakult Balassi Bálint Asztaltársaság Asztaltársasági Füzetek című kiadványában jelent meg 2019-ben.
Tóth Tamás (Debrecen, 1965. szeptember 12. – Kishartyán, 2021. június 1.)

Van abban valami fölfoghatatlan, mitől kezd két ember egyszer csak köszönni egymásnak. Talán egy véletlen szemkontaktus is elegendő a rokonlélek felismeréséhez. Ahhoz, hogy egy párbeszéd kezdetét vegye, és az az életünk végéig kitartson. Vagyis barátság szülessen két ismeretlen között.

Tamással a 2000-es évek vége felé kezdtünk el egymásnak köszönni, de hosszú időn keresztül nem váltottunk egyetlen mondatot sem, aztán megtört a jég. Szatyrokkal megpakoltan trappoltam az ÉVI 2 felől, a tarjáni pavilonsor mellett, az indulásban lévő megyeri járathoz, amikor rám köszönt az autója motorháztetejének támaszkodva.

– Hazaviszlek, ha tudsz várni pár percet, míg megérkezik Napsugár.

Talán egy perc sem telt el, vagy legalábbis nem tűnt többnek, már indultunk is. Ennyi is elegendő volt ahhoz, hogy az irodalom zavaros ege alá keveredjük.

Hazavitt, és a házunk előtt állva egyikünknek sem akaródzott a beszélgetés felvett fonalát letenni. Csupán Napsugárra való tekintettel történhetett ez meg.

A legközelebbi alkalommal a megyeri buszon futottunk össze. Mindketten a könyvtárba tartottunk. Ekkor már egyedül, magányosan, szerény körülmények között élt. Ha tehette, ideje munkahelyen kívüli részét a „Balassiban” töltötte. Innen indult dolgozni vagy ide érkezett. Ez lett a második otthona.

Akkor éppen délutános volt, egy gyarmati cégnél hegesztett. A Centrum előtti megállóban szállt fel a szerződéses járatra. Ott volt vele a hátizsákja és benne a nélkülözhetetlen termosznyi kávé. Bárkit megkínált belőle, akivel szóba elegyedett. Titokban ő is tudta, az élet ajándék. Ajándékot adni pedig jobb, mint kapni. Mivel az élet idő is, igyekezett azt szétosztani közöttünk.

Ekkor, azon a délelőttön javasoltam neki, hogy csatlakozzon a 2011 őszén alakult Pál József Alkotói Körhöz. Akkoriban a „Józsi” belső klubjában jöttünk össze műhelynapot tartani. Előtte e-mailen küldte az aktuális zenét. Számomra – és valószínűleg valamennyiünk számára – felejthetetlen, amikor a Deep Purple Vak ember sírni kezd című számát saját fordításában elénekelte. Szuggesztív hangja volt, és nagyon élni tudott vele a havi egy alkalommal való találkozóinkon. Később hozta a verseit, a prózáit. Ha kellett, szabadságot vett ki, de egyetlen alkalmat se mulasztott volna el.

Évekig nem jutott még egy rossz számítógéphez se. A könyvtárban írt. Az alkotóköri műhelynapon nem egyszer kaptam intenzív gépelésen. Ilyenkor jelezte, most ne! Majd keres, ha végzett. Fontos volt számára, hogy legyen valami új – vita és kritika tárgyává tehető – műve, amit fölolvashat azon az estén. Extrémnagy betűkkel, hatalmas sorközökkel nyomtattatott ki mindent. Vele lehetett tréfálkozni még ezen is. Értette a humort – ahogyan kevesen. A kritikákból pedig tanult – miként kevesen.

Azt gondolom, minden együtt volt már benne ahhoz, hogy nagyon jó író legyen. Az utóbbi időben kellő alázattal nyúlt a szóhoz, mondhatni kegyetlenül pontosan írt. Legutolsó beszélgetésünkkor említettem is neki, révbe ért az irodalom terén. Innentől én már egy nagyregényt vártam. Egy tökéletesen megírt, tapasztalataira alapozott nagyregényt. Azt, amelyik immár sohasem készülhet el. Azt, amelyikhez az ő talentuma kellene.

Az alkotóköri összejöveteleinkkor minden alkalommal vele való beszélgetéssel zárult a napom. Együtt mentünk a buszállomásra vagy a megállóba, s együtt utaztunk Kishartyánig. Olyankor a mi éjszakai gondolatainkkal volt tele az utolsó járat. Mindig előbb szállt le, de sosem gondoltam, hogy az életből is előbb száll ki, annyi erő, terv fészkelődött, dolgozott benne. Bennem pedig minden búcsúzásunkkor tovább zakatolt a félbemarad párbeszéd. Mert a valódi párbeszédek sorsa az, hogy lezárhatatlanok. Végtelen számú kapukat nyitnak, amelyen egyszerre kéne belépni.

De ki teheti ezt meg?

Tudjuk, az ember nem végtelen. Csupán a jó párbeszédei azok.

Furcsa, hogy azokat a jó párbeszédeket Tamással ma is folytatom. Most úgy látom, az életem végéig ki fognak tartani – itt, ezen a földön. Remélem, utána, egy másik síkon, személyesen is tovább folytathatjuk majd. Addig is, Tamás, legyen könnyű neked a föld, amelyből vétettél, s amelybe visszatérni kényszerülsz! És lélekben köztünk maradj!

Elhangzott: Kishartyán, 2021. június 18.

Tóth Tamás

Buddha tovább

„Ha a folyadékot szögletes edénybe öntik,
akkor szögletes formája lesz.
Ellentétben mind azon esetekkel,
amikor gömbölyű formájú edénybe öntik a folyadékot,
mert akkor a folyadéknak gömbölyű lesz a formája.”
(BUDDHA)

Ha egy edénybe
poshadt vagy jó
vizet öntenek,
attól még az az edény
ugyanaz a szögletes,
vagy gömbölyű
edény marad.

A poshadt és
nem poshadt víz
ugyanúgy felveszi
mind a szögletes,
mind pedig a gömbölyű
edény formáját akkor,
amikor beleöntik a

szögletes,vagy gömbölyű
formájú edénybe.
A poshadt vagy
nem poshadt víz
csak akkor veszi
fel a gömbölyű
vagy szögletes
edény formáját,
ha bele is öntik
a poshadt
vagy nem
poshadt vizet
a gömbölyű
vagy szögletes
formájú edénybe.

*
Az üres edény
semminek nem
ad formát.

Ez, a gömbölyű formájú
edényre ugyan úgy igaz, mint
arra az üres edényre,
amelyiknek szögletes a formája.

A mederbe nem terelt,
és edénybe nem öntött víz
pedig formátlan akkor is,
ha poshadt
és akkor is, ha nem.

*
A folyadék – az folyadék.
Az edény – az edény.
A folyadék nem edény.
Az edény pedig nem folyadék.
Akkor is, ha
beleöntik az edénybe
a folyadékot,
és akkor is,
ha nem.

*
Az iható folyadék
sem iható
edény nélkül,
és az üres edényből pedig
semmi sem iható.

A nem iható víz pedig
mindegy, hogy edényben van,
vagy nincs edényben,
és az is mindegy,
hogy a nem iható vizet
milyen formájú
edényben tartják.

*
A nagy poshadt víz
is poshadt.

A kis poshadt víz
is poshadt.

A nagy és
kis iható víz is iható.
És így a nagy és a
kis iható vizet is
meg lehet inni.

*
A tiszta víz
is megposhad,
ha nem isszák meg.

Ez a szögletes edényben
tartott tiszta és
meg nem ivott vízre
ugyanúgy érvényes,

mint arra a
meg nem ivott
tiszta vízre,
amit gömbölyű
edényben tartanak.

A poshadt víz azonban
nem tisztul meg
az edényben attól,
hogy békén hagyják,
és nem isszák meg.

De attól sem tisztul meg
a poshadt víz,
ha nem hagyják békén
az edényben,
és megisszák.

Ez, a szögletes
edényben tartott
és békén hagyott,
vagy meg ivott
poshadt vízre
ugyanúgy érvényes,
mint arra
a poshadt vízre,
amit kerek edényben
hagynak békén, vagy
nem hagynak békén, és
abból isznak meg.

*
A poshadt víz
nem attól poshadt,
hogy nem isszák meg,
vagy megisszák.

Akkor sem, ha szögletes,
és akkor sem,
ha gömbölyű
edényből isszák,
vagy nem isszák meg
azt a vizet,
amelyik poshadt.

*
Az edényt
nem lehet meginni.
Nem iható
sem a gömbölyű,
sem pedig a szögletes
formájú edény.

*
A szomjas embernek mindegy,
hogy az üres edény formája
gömbölyű vagy szögletes.

És az is mindegy neki,
hogy a vízzel telt
edény formája
szögletes-e,
vagy gömbölyű.

*
A szomjas szomjas marad,
ha összetöri az edényeket.

Akkor is, ha szögletes,
és akkor is,
ha gömbölyű
edényeket tör össze.

*
Az ép edény is
üres marad,
ha nem öntenek
bele vizet.

*
Az összetört edényből
szétfolyó poshadt víz
nem volt tiszta
csak azért,
mert összetört
az az edény,
amiből szétfolyt.

És az összetört edényben
tartott tiszta víz
sem volt poshadt,
csak azért,
mert összetört az az edény,
amiben tartották.

A poshadt és tiszta víz
poshadt és tiszta volt
akkor is, ha kerek,
és akkor is, ha gömbölyű
volt az az összetört edény,
amiben a tiszta,
vagy poshadt víz állt akkor,
amikor a gömbölyű,
vagy szögletes edény összetört.

Ez az egyazon
szögletes edényben
levő poshadt
vagy tiszta vízre
ugyanúgy igaz,

mint arra a poshadt
vagy tiszta vízre,
amit kerek
vagy szögletes
edényben tartottak
az előtt,
hogy a szögletes,
vagy kerek edény
összetört volna.

*
A poshadt víz
poshadt volt,
a tiszta víz
pedig tiszta.

Akkor is,
ha összetört az edény,
és akkor is, ha nem.

*
Mert a poshadt víz
nem tisztul meg attól,
ha az az edény összetörik,
amiben tartották.

Akkor sem, ha szögletes
és akkor sem, ha kerek
edényben volt poshadt.

*
A tiszta vizet
ne mondd poshadtnak,
csak azért, mert összetört
az az edény, amiben volt.

Akkor sem,
ha az a víz
– amit e miatt
nem ihattál meg –
szögletes
és akkor sem,
ha kerek edényben
volt tiszta,
mielőtt az összetört
edényből szétfolyt.

*
A poshadt víz
nem tisztul meg attól,
ha tiszta
vizet öntenek hozzá.

A tiszta víz azonban
egy csepp poshadt
víztől is poshadt lesz.

Akkor is, ha
szögletes vagy
gömbölyű edényben
tartott tiszta vízhez
öntik hozzá
a poshadtat,

és akkor is, ha
a gömbölyű vagy
szögletes edényben
tartott poshadt vízhez
öntik hozzá a tisztát.

És akkor is, ha
szögletes vagy gömbölyű
edényből öntik
a tiszta vízhez
a poshadtat,

és akkor is,
ha a poshadt vizet
a tisztához
gömbölyű
vagy szögletes
edényből öntik.

*
A víznek nem hiányzik
sem a szögletes
sem pedig a
gömbölyű edény.

És a víz sem hiányzik
sem a gömbölyű
sem pedig
a szögletes edénynek.

A víz a szomjas
embernek hiányzik.

Neki van
szüksége edényre,
és neki van
szüksége vízre.

*
Aki nem ivással
akarja oltani a szomját,
az meghal.

Aki poshadt vizet iszik,
az meghal.

Aki nem iszik vizet,
az meghal.

És aki
csak vizet iszik,
az is meghal.

*
Az edények összetörnek.
Akkor is, ha tele vannak,
és akkor is, ha nem.

Mindenféle formájú
edény összetörik.

Akkor is, ha ittál belőlük,
és akkor is, ha nem.

*
A víz nem tud összetörni.
Erre a poshadt,
és szétfolyó víz
ugyanúgy képtelen,
mint ahogy képtelen erre,
az a szétfolyó víz is,
amelyik tiszta.
És ez az összetört
szögletes edényből
elfolyó vízre
ugyanúgy igaz,

mint arra a vízre,
amelyik az összetört,
gömbölyű edényből
folyik a földre.

*
A földre folyó
poshadt víz
nem tisztul meg
a földtől, felszínétől,

és a földre folyó
tiszta víz
a földtől, felszínétől
olyan lesz,
ami nem iható.

A föld felszínére
folyó iható víz
elkoszosodik,
a poshadt víz
pedig poshadt marad.

*
A föld felszínétől
elkoszosodott tiszta víz
a Nap hevétől felszáll,
és a földön hagyja
a piszkot.

A Nap hevétől
felhevült poshadt víz
is felszáll,
és nem marad poshadt.

És a földbe
leszivárgó víz –
legyen az poshadt
vagy elkoszosodott –
a föld mélyében
már ihatóvá válik
a földtől.

Ez a szögletes
formájú edényből
földre öntött tiszta
és poshadt vízre
ugyanúgy igaz,
mint arra a poshadt
vagy tiszta vízre,
amelyiket
gömbölyű
edényből öntenek
a földre.

És ez igaz
arra a poshadt
vagy tiszta vízre is,
amelyik a szögletes
vagy gömbölyű edényből
akkor ömlik a földre,
amikor összetörik
a szögletes
vagy gömbölyű
formájú edény.

*
A kiömlő tiszta víz
elkoszosodik
a föld felszínétől.

A földre ömlő
poshadt víz
poshadt marad
a föld felszínétől.
A kiömlő víz csak
a föld felszínén át
juthat el a mélybe.

*
Az összetört edénynek
nem edény a formája.

Az összetört edény
darabjainak összességükben
edény formája van.

Minden összetört edény
egy darabja
az összetört edény
egy darabjának
a formáját mutatja.

Minden összetört edény
egy darabja
az egész edény
egész formáját őrzi.

*
Az új edény
nem az igazi.

Akkor sem, ha gömbölyű
és akkor sem,
ha szögletes
formája van
az új edénynek.
Sem a gömbölyű
edény helyére vett
gömbölyű vagy
szögletes,

sem pedig a szögletes
edény helyére vett
szögletes vagy
gömbölyű edény
nem az igazi.

*
Az összetört edény
igazi marad.

Az összetört edény
egy darabja is igazibb,
mint az ép edény egésze.

Egy darabot
minden összetört
edényből őrizz meg!

Vedd a tenyeredbe
minden évben!

Aztán hajolj a víz fölé!

És a tenyeredet,
benne az edény
egy darabjával,
merítsd a vízbe!

Tartsd ott!

És a vízen át
nézz rá!