Száldobágyi Csaba három verse

Tükörkép-párbaj

repülök
üvegfalakra merőlegesen
mellkasomhoz szorított szárnyakkal
csapódom magamba

Kibúvó

„meg a nap kapuján át, és hol az álmok
népe tanyázik”
(Homérosz: Odüsszeia)

a vállam keskeny a csípőm széles
nézem magam a tükörben
később elnyújtózom egy üres kádban
megnyílik a nap
vékony fonálon esni kezd
aztán eltűnünk a lefolyón át

Homály

botladozol
személyed második –
így feleltem amikor kérdeztél
(kabátod szövetébe fészkelő ódor)
s ahogy utamba akadsz elém állsz
én aki tékozló vagy kóbor
vagyok neked.

csak várom.

a jeled.