Ocsovai Ferenc versei: Türelemüveg, Inercia

Türelemüveg

Részenként ragasztom össze a hajót,
bár a kezem néha ideges, megremeg.
Tudom jól, hogy egy napon palackomat
elsodorja egy élénk hullám vagy fergeteg,
de a szilánkok közt talán olvasható marad
majd kissé – ha darabjaiban is – az üzenet,
ha partra mossák, és a roncsok mélyén
felfedezik az évekkel körmölt szöveget,
és tanúskodni fognak a sorok, mi történt:
melyik vihar törte derékba végül a gályát,
amely meddőn igyekezett túlélni a tenger
falánk, kapzsi, és siváran terpeszkedő árját…

Inercia

Hajtunk, futunk, törtetünk, és közben
minden ideghúrunk pengeélen táncol:
egyik lábunk vinne tovább, a másik
mégis folyton beléakad és elgáncsol,
így nem látjuk, hogyan recseg, ropog,
nyikorog már a korhadt tetőszerkezet,
amíg lassan repedezik; fejünkre omlik
a gerendáitól megfosztott mennyezet.