Rigó Tibor: Takard le…

Takard le a tükröket
a lélek itt marad
ha
meglátja önmagát
valahogy így szólt
anyám az éjjel
aludtam nem
ó nem voltam ébren
láttam tisztán
kendő fedte a haját
gyászunk van szólt halkan és rám nézett borúsan
elhagyod fiam az ősi szokást
ne tedd
téged hogy sirasson el
majd a fiad
ha a halál rád olvad akár
a viasz
rád festi bábszínét
hogy gyászoljon majd
aki él
menj fiam látod az éj
sötét
ám minden lépésnél erősödik
a csillagok fénye
utad végén majd te is
beolvadsz a kékbe
takard le hát a tükröket
én érted jövök majd
egy éjszakán
fény leszel velem eggyé olvadunk
por testem újra befogad
nem leszünk más csak könnyektől ázott iszap
takard le hát kérlek a tükröket
engedd el útjára kóbor lelkedet.