Száldobágyi Csaba: Nő Manír Anno

emlékszel (?) mintha tegnap lett volna
pedig majd’ másfél éve
ültél (a lábaid keresztbe téve)
táskád a karfán a kerti szék íve játszva
hajolt a szoknyád alá
és én egy ügyetlen mozdulattal fellöktem
a vizespoharat

fölöttünk egy vastag abrosz
és csak zuhog
csak zuhog
valaki
azóta csavarja belőle az esőt