valami mindig hiányzik
csak nem mondod el
sötét mélységekbe hurcolászol
nehéz szag árad mindenütt
itt senki nem számolgat csillagot
anyukám piros szalaggal
kötötte össze reggel a hajamat
de most üvegcserépen lépkedek
egyik lábamról a másik
üvegcserépre állok
azt hittem nem időzünk itt hosszasan
ezeknél a márványasztaloknál
némán énekeljük a fájdalom dalát
inkább vigyél haza
és kérj nekem egy falatkát
a szomszéd kislány vattacukrából
amit felhőcukornak neveztek mifelénk
kérj nekem egy bárányfelhőt
és nagyon kérlek ne vigyél
a proszektúrára soha többé