Kiss Tamás: REPÜLés

REPÜLés

Repül a papírsárkány…Repül…
És?
Elkapja egy légáramlat: és földet ér…LEzuhan…leZUHAN
Várja a mély…

FELszállás
Nehéz…nagyon nehéz…
Lehúz – minden lehúz – LE, LE és egyre Lejjebb…
A NEHÉZség, NEHÉZkedés a GRAvitáció – győzedelmes erő…
„Lehúz, altat befed…”
A DEKAdencia
                         A DEpresszió
                                                Az UNDor
                                                                  A FÜGGŐség
                                                                                         A VÉGesség
                                                                                         
Majdnem MINDEN? Ami azt jelenti, hogy ÉLET….ÉLET?

SZÁLLÁS – valahol, valahová…
A FEL után egy FENNTben…
Ott, ahol megalszol, megnyugszol FENN
a troposzféra-csendben
és rozsdás, torz csavarok, tudat-összefoltozó megRÖGZÖTT RÖGzítettségek
HULLAnak KI belőled, mint HULLAHEGYEK csatatereken…

„Minek EZ az egész odaLENT?” – kérdezi egy felhő…
és csak úszik tovább, mint elszenderült merengő…
Tényleg: MINEK?
A DEKAdencia
                          A DEpresszió
                                                  Az UNDOR
                                                                      A FÜGGŐség
                                                                                             A VÉGesség…

A Szárny-TAGADÁS

                                   A folyvást L
                                                       E
                                                          ZUHANÁS…
Utálkozásba, gyűlöletbe
                                        FULLADÁS…

M I É R T ?  Ilyen az ember?  Miért ILYEN az ember?

Ne vedd le tekintetedet az égről, ha már egyszer reá szegezted
De szárnyra kaphatsz itt a földön is, kis utcákon felfelé vagy lefelé
Tekeregve célba érve tenmagad gondolat-labirintusaiban
Hisz a felszállás és a zuhanás is Te Vagy – az Ember

VÁLASZTHATSZ?
Elvétett röppályáidból döcögősen evickélő kiutakat
Vagy földbe döngölve keringhetsz magadhoz szorítva kézi-Xanaxodat
Poszt-megváltódat – az „Okoskát” – a telefonodat
Függőség-világodban sohasem meglátva, hogy Ki vagy
Coca-Cola löttyé lesz szétmálló neuron-törmelék agyad

Ha más nem, hát legyél PAPÍRsárkány
Úgyis vár a mély…
De FELszállás híján ZUHANNI sem tudsz
Te nethálókba kapaszkodó kis szegény
Magány-lény
A feledésre született…

Pedig várnának az égei-szigetek…