VERS

Rigó Tibor: Ha hagynák

Ha
hagynák hogy
igazat szóljak
bár a nyelvemet égeti már a szó
megbarnul mind
mint hőségben
a nyíló piros rózsa
éltető vízről álmodozón
a nap heve perzseli
és ő szárad el
szirmot bontani már ideje nem engedi
egy csepp vízért esdekel
csak hagynák hogy én is szóljak
mint a folyók ahogyan csobognak
én úgy beszélnék rólad
szívemet éltető tüzes szavakat
pergetnék kiszáradt nyelvemen
mert így tesz ki kitartón szeret
fehér habbal ontanám el
a sziklás rideg partot
fűzfához hajolnék
egy lelógó ághoz
lemosnám róla
a nagy szomorúságot
zöldellő fű nőne
minden rögön és hanton
csak rólad beszélnék
Istenhez halk hangon
ne lennék csupán néma kő
dúdolnék a nyárnak
édes altató dalt zúgnék
madárnak bogárnak
rólad sustorognék a smaragdzöld levéllel
kis katicák hátán üzennék
a pöttyel
kódolt szerelmemet
velük küldeném el
ha hagynák hogy szeressél
tudom te is csak így tennél
szerelmünk zálogát letennéd embernél Istennél
ketten vagyunk némák
haldokló betegek
két száradó fűzfa a kietlen szigeten
hamuvá kell válunk sistergő lángnyelveken.