Lencsés Károly: Szerelmes vers 4

Köveket raktunk szív alakba
Nagy köveket szedtünk a hegyoldalból
Leomlott szerelem madaraknak
Amúgy is összetörtek volna birkát, pásztort
Ha a hegyoldal megindul. Így
Legalább csak minket és minket temetett
Egymással szembe álltunk én
A tetején te az alsó csücskén
S vihogva kinyújtott kézzel akartuk
Egymást elérni.
Ruháinkat ledobáltuk csúszkálva
A lejtőn mezítláb másztunk egymáshoz
Közel. Nem a romantikája,
Inkább izzadt nyálkás látomástól űzve
Eliramodni a földről. Felemelkedni.
Onnan nézni, ahogy a szív közepében
Vonagló test kinyíllik és lüktet
Telepakoltuk élettel és azt
Képzeltem a kövek felfénylenek,
Teleköpködik az eget csillagképeddel.