Farkas István: Tűzmadár
utolsó álmod is hamuval lepjed el
üszökkel öleld át
a melledben verdeső tűzmadarat szelídítsd meg
ez nem a fáklyák ideje
mikor elindulsz a vissza nem térés után menj csak
a tűzhányó utolsó szikráit irtsd ki
megkövült láva az otthonod
szemgolyódban nyugalom honoljon
a tűzmadarat mely emlékeket táplál űzd el
nem létezik az ismeretlen ország
de egyszer mikor villámok cikáznak majd fel a kráterből
a megkímélt magvakból Tűzmadár kel ki újra
hát akkor engedd hogy leheletével felperzseljen
szerbről magyarra (a szerző) költötte át az imént
slam1236
Ezeket is olvasd el!
Debreczeny György: félreolvasások 56.
Bartha György: (tények)
One Comment
Pingback: