Márkus László: A Döglött hal, a Bánat, meg Én

Avas nádfal előtt heverünk:
egy Döglött hal, a Bánat, meg Én.
A Döglött hal köszöni, megvan.
A Bánat – ha lehet – még bánatosabb.
Utál haldöggel szemezni.
Tópletykák, poszátapozan,
bölömbikaszó.
A tetemen hangyák hada.
Ingyenebéd.
Sakál csorgatja nyálát.
A Bánat bosszúsan rám legyint,
ideje továbbállni.
Huss, átköltözik egy riadt gémbe,
kinek párja rétisast hordoz hátán.
Lelkem foszladozó fonala
guzsalyrendre vágyik.