VERS

Garai Bálint: Galambok

maroknyi életek vergődnek élettelenek markában,
ezt látom mindenhol, nem tudok elaludni,
majd felidézem a vonat zakatolását és akkor menni fog,
azt hiszem, előtte muszáj lesz megtanulnom lehunyni a szemem,
csak félek, hogy akkor magával ránt a szerelvény