VERS

Ocsovai Ferenc versei

Létforgatag

Amikor a Vanból Nincs terem,
sok lesz majd a tébolyult sírás,
de amíg a Nincsben a Van jelen:
tovább szólhat a végtelen tanítás.

Délibábok mentén

Egyre kisebb hang vagyok csupán
az egyre népesebb, tompa tömegben.
Egyre többet iszunk meg, miközben
egyre kevesebb víz van az üvegben,
és hűs oázist látunk még mindig ott,
ami már régóta puszta és merev-holt,
így csak porrá égett dűnéim tetejéről
szidalmazom ezt az átkozott jelenkort,
de bármilyen mélyre ások, a szélvész
végül hamarosan szétfújja nyomomat,
és a tűző napfény nem lel sosem többé
a homokban sem csontot, sem romokat.

Tűnődésben

Amiket látunk, figyelünk; amikre emlékezünk;
amiket viselünk; amikben magunkra ismerünk;
honnan jönnek mindezek a kísértő emberarcok;
a vidámak, csalódottak, az ígéretek és kudarcok?