Maros Márk: Lecke

A megfagyott völgyben még
minden ismerős, bár
nem maradhatok sokáig,
mert emlékeim, a lassan
olvadó jégcsapok,

agyonütnek, ha alattuk állok.
Ezért hát megyek.
Szőke hajam barnává vidul,
majd ősszé komorul hirtelen.
Derekamat a szél

tördeli, míg szakállam, mint
a száraz gaz kihajt.
Ráncosodó lépteim már
zöld gyepet vernek, mikor
elérem a csúcsot.

Kérdezni jöttem fel e hegyre
az öreg bölcsektől, de
csak egy szőke hajú kisfiút
találtam, aki elkeseredetten
azt hajtogatta,

minden délután ugyanakkor
írom meg leckém
határozott mondatait,
de reggelre pontjaim helyén
kérdőjelek állnak.