Varjú Zoltán: Időtlenségzavar

Eonok múltak el velem hirtelen; száztrillió pillanat,
1 484 265 600 másodperc, …2" milliárd szívverés,
Hol lassan, hol gyorsuló ütemben zakatolt bennem
Serényen a gép. Mára már megkopott, ódonságba
Fordult a fiatalos lendület, a múló idő megcsiszolt
Fénye, patinásan lakkozott jövőképe földet ért.
100 000 000 sóhaj, 100 000 000 mosoly, megannyi
Elrévült gondolat, számokkal talán fel sem fogható,
Megható; 1 000 000 fájó könnycsepp, 20 000 csók,
Számtalan ölelés közt, végtelen szerető gondolat –
47év. Készül a leltár: Eonok múltak el velem, az
Értelem meg se érti tán, mennyi minden történt
Hirtelen. Feledésbe hullott percek közé temetett
Szerelmes pillantások, viszonzatlan tiszta érzelem,
Számtalan bűnös gondolat nyomja vállamat, belém-
Fáj. Van benne valami báj, ahogy arcomon végig
Gurul a szemtükröm tavának sós vize. Én, hagyom
Hadd vigye az ár, addig, amíg partot ér az ajkamon.
Fáj, ha lát az angyalom, míg az ördögöm jót derül
Rajtam, számolja, vajon vissza, hány percem lehet: -
525.600, vagy 1.440, esetleg 60, vagy tán 1 sem?
Mit tudom én, mit mondhatnék erre? Hová-merre
Visznek lábaim tovább, idébb-odább a holnapi
Bénultság lesz a tegnap, amit a jövő ígér, a mában
Meghagy. Még 65.700.000 lépést kellene tenni,
Amitől az ereimben a vér is megfagy, nos, ki tudná
Megmondani az mennyi, sok, vagy kevés, azt
Nem tudja senki. Csupáncsak, elképzelni lehet.
Naponta 10.000 lépéssel lehetne, egészségesen
Beljebb lenni… a jót, a szépet észrevenni, mindig
Törekedni a boldogságra. Szeretetet adni át
Számolatlanul, halhatatlanná válni az igazság
Ösvényét taposva végig. Eonok múltak el velem
Hirtelen; száztrillió pillanat, 1 484 265 600
Másodperc, …2" milliárd szívverés, végtelen
Szerető gondolat – 47év. Lassan, elkészül a leltár.