VERS

Bartha György: kiderül a titok

rutinos közös munkával az alapozást már kora reggel befejezték dékárt figyelme a kőtömbök halmaira irányult most egy olyan szakaszába értünk a munkának ahol közvetlenül nem tudsz majd segíteni a tömböket amennyire lehet meg kell faragnom hogy minél jobban illeszkedjenek ezért arra kérlek járd körül az épületet s ott ahol kell sártéglákkal tömd be ismét a réseket magyarázta a királynőnek ő örült az új feladatnak hiszen így szabadabban mozoghatott minden gyanú nélkül akár a bokorig is elmehetett persze jó és közben megfőzhetem az ebédet is gondolom a főtt étel sem árthat meg egy finom bableves a kedvencem örvendezett dékárt a királynő az elmocsarasodott halastóból vödrökben vitte az épülethez a kiásott-vájt agyagot és munkához látott néha titokban rá-rápillantott a bokorra hallotta dékártot kalapálni majd az erős szuszogását és a kövek egymásra koppanását miután végzett a falak javításával tüzet gyújtott fölé helyezte a bográcsot feltöltötte vízzel beleszórta a babot most volt ideje a bokorhoz lépni az edénykében azok a valamik újra megváltoztak mintha szakállat növesztettek volna ismét meglocsolta őket és fejét ingatva visszatért a tűzhöz fokhagymát babérlevelet szórt a babhoz füstölt szalonnát szeletelt és azt is beleöntötte az üstbe figyelte az ételt néha megkeverte nehogy az üst aljára égjen így viszont nem tudott megszabadulni az imént látott a tálkában felfedezett változások látványától hirtelen dékárt elcsukló rekedtes hangja ijesztett rá asszony elkészült már az az ebéd és gyere lásd meddig értem a falazással a királynő elpirult követte még egy kicsit várni kell mondta s csodálkozva bámulta meg a fejmagasságot is elérő falat dékárt ragyogó arccal büszkélkedett s a nő tapsikolt hozzá megebédeltek teli hassal aztán már egyiküknek sem volt kedve azonnal munkához látni lefeküdtek pihenni megint a nő volt a nyugtalanabb a férfi még szunyókált amikor a bokorhoz ment nézegette most is az edényke tartalmát s észre sem vette hogy a férfi mögötte áll mi az a kezedben mit bámulsz annyira kérdezte a nő majd elejtette a tálkát ijedtében még takarítás közben találtam rájuk egy fiókban de akkor még nem ilyenek voltak mutatta fel a férfinak miért nem szóltál lepődött meg a nő talán mert féltem kidobod őket tudod mik lehetnek nyilvánvalóan csírázó magvak hogy milyenek még magam sem tudom de életet nem dobunk el ültessük el őket még nagyon érzékenyek a tél előtt a szabadba nem tenném ki őket keressünk cserepeket a királynő boldog volt és kívánságára a fogadó szoba ablakába helyezték el a cserepeket