VERS

Rigó Tibor: Ma sötétebb

Roma holokauszt

Ma sötétek a felhők
tán nagy vihar készül
látjátok Cigányok
ma könnyeinktől telik
meg
az útszéli nagy árok
a hold nem forog
kettétört mint a
sáros kocsikerék
az ég is most csak
egy gyászos cigánysátor
kupoláján ezernyi
arany csillag ég
szorgos angyalok
hímezték
közben tán népem
jajgatásán sírtak
ma a harmat
minden egy cseppjében
a fájdalom könnyei
lapulnak
ma rögösebb az út is
mi Indiától Európáig vezetett
tengelyükig süllyednek
iszap húzza le a mélybe
a nyikorgó vándor szekeret
apám tán a kocsis
ki jajgat és sír ha részeg
fájdalmát alkoholba fojtja
ingét szét szakítja
szívének fekete lángja
éget
csontig soványodott mellén
ott
felsejlik a fájdalom
kútja
apám járt ott a halál mezején
részegen elmondja nekem
újra és újra
gyermekkorom legszebb álmait
fedte el ez a borzalom
józananon nem beszélt erről ő
hisz sírni is
csak részegen tudott