VERS

Rigó Tibor: Egymás arcát kibontva

Egymás
arcát
kibontva
a pislogó gyertyalángnál
rájöttünk reggelre
már
ki volt a sátán
ki az ki három ezüstért
eladott mindent
a hajnali kakasszó
már ébren ért minket
és ott álltunk mindnyájan az akasztófa alatt
ahol a szél táncoltatta a maflát
néztük csak ahogy a lábai inognak
ám levágni a kötélről
nem volt
senkinek sem mersze
hagytuk és vártunk
hűljön ki a teste
tágra nyílt szemekkel
figyeltük a halált
ahogy kék rózsákkal festi meg
az áruló arcát
nagy kőbe véstük hogy majd egykor
utódaink is tudják
édes a csókja
és annyi mindent
ígér
cserben hagy utána
és éget a pénz
ráég majd bőrünkre a sátán szép ruhája
csúnyán hal mind
aki elárulni kész
gaz tettét megbánja
és majd csúnyán hal az is
akit keresztre feszítenek
hiába siratjuk gondoljuk szentnek
áldozatul adtuk
a sátán kezére
bűneinkért fizessen
folyjon a vére.