Kővágó Jácint versei

Szél

Hallgatom a szél hangját.
Szóra bírja a faágakat.
Süvítve beszél.
Gyorsan.
Végigsimul a búzamezőn,
A tarka réten,
A kopár sziklákon.
Elhalkul, majd újból felriad.

Hajnal

Aranyban izzó korong
néz felém keletről.
Ködpárában úszó búzamező,
amelyről azt hiszem,
őzek bújtak meg benne.