Bartha György: párizs2

a szürkületben a lovak felszabadultan lendültek neki az útnak hiába járatta őket napjában
a bíró fia a hosszan tartó semmittevés mintha lelki betegekké tette volna őket de
most teljes bevetéssel húzták a hintót a sötétedés beálltával azonban ez a lendület
elmaradt óvatosabban kocogtak csak tovább dékárték míg lehetett a tájat figyelték a férfi
teljesen egykedvűen csak a királynő kipirult arcáról volt leolvasható az izgalom
a sötétség beálltával dékárt mesélni kezdett párizsról régi gyermekkori élményéről s
főleg édesapja jegyzeteiből megismert változásokról a város történetében
a szajna vidéke az őskortól kezdve lakott volt de a környékén nem történtek soha fontos események
a közelmúltig nem számított jelentős településnek csupán II. fülöp ágost uralkodása
idején kezdett el rohamosan fejlődni mivel ezt választotta székhelyéül no nem mellékesen
itt alakult meg az első egyetem míg mesélt a királynő csendesen elszunnyadt s dékárt az első
fogadónál pihenőt rendelt el karjában vitte szobájukba az alvó nőt figyelmesen fel ne
ébressze a királynő reggel meglepetten ébredt megérkeztünk már kérdezte és indult az ablak felé
nem de már nem vagyunk messze és semmit sem mulasztottál elaludtál és úgy döntöttem nem
kínozlak tovább rendes ágyban pihend ki magad reggeli után indultak tovább s déltájban
már kirajzolódtak előttük a város körvonalai elhaladtak a királyi palota előtt a sorbonne
közelében a központban megebédeltek és szállást kerestek párizs legújabb negyedében a még
épülő descartes sugárúton találtak megfelelőt berendezkedésüket követően a nő
a hintóval a város túlvégén található raktár és üzlethez hajtatott bevásárlási szándékkal dékárt
pedig elindult megkeresni testvére lakcímét

Bartha György legutóbb a Szöveten: