Nagy Gusztáv: Az én anyám napja ilyen volt
Anyám úgy sírt, hogy befele könnyezett,
mint sebesült madár, aki nem talál
kiutat, mert nyolc lakattal elzárták
előle a menekülő utat.
Mi nyolcan voltunk a lakat s ő a ketrec,
apámnál volt a kulcs, s nem volt kecmec,
minket kinyitott s a ketrecben anyám,
de mindig úgy szólította : Babám.
Anyám úgy sírt, hogy sosem látta senki,
csak gyermeke, ki megsejti,
hogy anya nem boldog, tán boldogtalan,
arca örökké mosolytalan.
Nagy Gusztáv legutóbb a Szöveten:
One Comment
Pingback: