VERS

Bartha György: párizs: a találkozás

dékártnak is nehéz volt a tájékozódás a megújult megváltozott városban kérdezősködött ugyan
ám sokszor teljesen ellentmondó útbaigazításokat kapott hosszas bolyongás után végre
rátalált a keresett címre nagyot füttyentett az impozáns palotát látva sokáig csengetett kopogott
mire megnyílt előtte a bejárat a kapun álló az előtérben megállította várnia kellett míg az értesítette
gazdáját a jövevény érkeztéről a háziúr is jócskán megvárakoztatta végül háziköntösben megjelent
de csak biccentettek egymásnak minek jöttél szólt az fennhéjázva dékárt két levelet kotort elő a
zsebéből a testvérétől származó levelet és apja egy jegyzetét átnyújtotta a háziúrnak
aki csak fintorogva vette át a papírokat megnézte és összetépte mit akarsz kérdezte
megegyezni mondta dékárt te akarsz számonkérni te világcsavargó senki tudod kivel állsz
szemben ügyvéd vagyok elismert előadó a sorbonne-on a király tanácsosa és most mikor
ismét háborúban állunk az angolokkal igaz a gyarmatokon családapa aki a szüleiről gondoskodott egy ideig gazdálkodott
is de nem ebben látta a jövőjét ordította dühösen tudom mondta határozottan dékárt megegyezni jöttem
a birtokunkat mindennek értelmében kérlek hagyd rám én kemény munkával felújítottam gazdálkodni akarok no de miért hagynám
még jó pénzért el is adhatnám lehet de akkor is a fele engem illet a másik feléért nem kérek tőled semmit
csak azt hogy halálom esetén a szeretőm maradhasson a birtokon míg él nekünk már nyilván nem
lesz gyermekünk legyen azon utódodé akit esetleg érdekelni fog a birtok vagy csináljanak ők amit
akarnak később adj erről írást a háziúr gondolkozott egy darabig rendben lásd kegyes vagyok
meglesz az írás másolatot is kapsz várj itt órákba került mire előkerült egy írnokféle ember
átadta a papírt dékártnak az eredeti az úrnál marad közölte és távozott dékártnak csak annyi ideje
maradt hogy meggyőződjön a papíron van hitelesítő pecsét mert nyílott a kapu a levelet már
csak az utcán olvashatta el megfelelőnek találta vállat vont és zsebre vágta