KRITIKA

Major Evelin: Gombolyag (Debreczeny György: Három menetben, kollázs nélkül)

Debreczeny György: Három menetben, kollázs nélkül. AJ Téka, 2020

Debreczeny Görgy tizenötödik kötete Három menetben, kollázs nélkül címen jelent meg 2020-ban. A kötetben napvilágot látott versek közül jó néhány olvasása olyan volt számomra, mintha anyukám varródobozából előhalásztam volna egy 20 éves fonálgombolyagot. Azt a gombolyagot, ami már több sorsot megért. Volt belőle fuszekli, kötött kardigán, de visszafejtve új csodákat lehet alkotni belőle, azt, ami épp kell.

Tudom, elég komolytalanul hat gondolatom a könyvismertető bevezetőjében, de aki kézbe veszi Debreczeny legújabb kötetét, érti miről van szó. A lírai én jól működő iróniájával (annak öniróniai-változatával), őszinteségével és a szavakkal történő játékkal (írásjelek nélkül) azt a hatást és érzést kelti a befogadójában, hogy az olvasás rejtvényfejtés: a Rubik-kocka kirakása. A versek nyelvezete rádöbbent, hogy csak a kockák (szavak) oda-vissza forgatásával kaphatjuk meg a játékélményt.  Első ránézésre, bevallom, túlságosan nyakatekertnek éreztem a strófákat, de ezeket a kezdeti nehézségeket gyorsan áthidaltam, és szinte egyhuzamban olvastam végig a három fejezetet.

A három menet meghatározás a kötet három fejezetére utal. Az első „menet” kezdő verse el fogok kezdeni írni egy verset címmel nemcsak keretet ad a kötetnek, hanem a költő beszámol a munkafolyamatról is, a vers megírása közben felmerülő zökkenőkről, azok átlépéséről, míg végül megjelenhet a mű. A kötet utolsó verse, a postást várom, a keret másik tagja, a lezárás. Az első fejezet elénk tárja a Kádár-korszakban létező Magyarországot, méghozzá gyermekszemmel láttatva, leginkább a miért nem lettem sakkvilágbajnok? című versben. Petri György haragtól duzzadó durva szavaival ellentétben Debreczeny nem lázad sorsa ellen. Vessünk csak egy pillantást Petri Ősz című versére és Debreczeny tavasz című művére! Az utóbbi költő verseiből a belenyugvás árad.

Petri:

Ezek ezek ezek

Ezek a didergő gyerekkezek

Ezek az eső

Vert levelek

Ahogy

Kapkodnak nyúlkálnak

Melegért fényért

És lerohadnak mielőtt a tél

Megdermesztené őket

E fonnyatag kérlelő kezecskéket

Debreczeny:

itt van a tavasz

én ezt már régen tudtam

mondta valaki

A beletörődésnek ez az életérzése is tipikusan a magyar ember jellemét alakítja határon belül és kívül is (talán még mindig).

semmiféle zseblámpa

nem tudta bevilágítani

azt a zavaros kását

ami az emberek fejében

rotyogott

                            (zseblámpa)

Emlékeket, érzéseket tár elénk az egyszerű ember életéből: nem a nemzet költője akar lenni, nem is szólítja meg az egész nemzetet – de ki mondta, hogy meg kellene?

A versírást is egy egyszerű munkafeladat részeként azonosítja:

dolgozni megyek

futószalag mellé a

haikugyárba

                        (megyek dolgozni)

E verse a második fejezetből, azaz a második menetből származik és valóban egy mondatban kifejti a legfőbb versteremtő gondolatot. A fejezet egyébként 66 rövid haikut, vagy haikuhoz hasonló versformát – hiszen a kötött elemeket felbontotta –, kis versikét tartalmaz. Ihletői közé a leghétköznapibb dolgok tartoznak, mint például a zene, a mandula, a fűkasza, a mosdó, a telefon. 

A 3. menetnek nem tudnánk általánosan meghatározni a műfaját, Debreczeny György a versek közé szinte kisprózának is megfelelő szabadverseket csempész (nem mintha a kötet majdnem összes verse nem szabadversnek felelne meg). A már előbb említett szavakkal való játék egyik gyöngyszeme a kötetben a Még nincs című vers: Még nincs elegendő kanyaró elleni/vakcina a gyógyszertárakban. / Még nincs elegendő kanyaró / a vakcina elleni gyógyszertárakban…”  És milyen aktuális, ugye?

(A cikk első megjelenési helye: Családi Kör, A hónap könyve rovat. 2021. augusztus 12., 24.)

Debreczeny György legutóbb megjelent verse a Szöveten (a Félreolvasások-sorozat mellett: lásd, Állandó rovatok):