VERS

Rigó Tibor: Sosem volt…

Sosem
volt még hajóm
ami olyan partra vetne
ahol vöröslő arccal
ölelhetne át a csendes naplemente
pedig én mindig a tengeren vagyok
dühös hullámok közt bukdácsoló
ócska roncshajón
látom is olykor a zöld békés
partot
a nagy lomha sziklák ott
nem viselnek vasorrú bakancsot
állnak ott komoran
a mélybe révedve
ezüstös szakállukon
vörös szárnyú lepke
a naplemente
elriad mindig ha
én a közelbe
érek
tudom már tudom
partot
én
soha nem érek
vergődöm hát
sorsom viharos tengerén
emlékeim kiszáradt torkomon
mint a jól kifent kés
s ha torkomról
leválnak
a szívembe döfnek
nyűge vagyok én
ennek a földnek
sosem volt nekem
békeszigetem
sós könnyem pergetem csak
a zúgó tengeren
roncshajóm elsüllyed
átölel a hullám magába temet
nem lesz soha
majd
aki engem
elfeled.

Rigó Tibor legutóbb a Szöveten: