VERS

Bartha György: tél 3

megtették az elsődleges óvintézkedéseket azaz a bokrokat széthelyezték a házban már megnyugodtak a királynő azonban továbbra is felügyelte ápolta őket begyüjtötte az elhullott magvakat az első tavaszi melegebb napokon ki fogjuk ültetni őket valahová a kertbe jegyezte meg dékárt a nő nem ellenkezett ezután visszatérhetett kedvenc időtöltéséhez díszpárnákat hímezett s a futharkos párnákat tetszése szerint helyezte szét a szobákban játékosan pajzán üzeneteket is küldve így a férfinak dékárt viszont komoran viselte a bezártságot pipázott szemmel láthatóan szenvedte ezt az időszakot csak akkor vidult fel egy kicsit amikor a királynő leült vele sakkozni szabad idejében miért nem írsz kérdezte egy ilyen alkalommal a királynő én a te helyedben leírnám utazásaim történetét nyilván sokan élvezettelel olvasnák emlékeidet a férfi csökönyösen berzenkedett tiltakozott egy ilyen elképzelés hallatán mígnem egy alkalommal visszahúzódott a torony magányába a királynő néha kíváncsian leselkedett utána látta amint tollal a kezében ráhajol az asztalon kiterített papírra de ezek az alkalmak általában azzal végződtek hogy dékárt dühös szitkozódás közepette az összegyűrt galacsinokat a földre dobta s meg is taposta őket butaság égesd el őket nincs értelmük nem nekem találták ki az írást  királynő azonban bele-beleolvasott ezekbe a papírokba mielőtt teljesítette volna a kérést s néhányat nagy titokban elrejtett dékárt elől versek voltak

állókép

két szirt között
a sötétben
titkos szellemek
csillagok
fényükkel áztatják
a tengert
híd pedig
nincsen

kedvesemhez

ó leslek amint
fürdesz meztelen
melled megremeg
és olykor ha
meghajolsz
gömbölydedséged
megfeszül

lám mosolygott magában egy-egy adott alkalommal