PRÓZAIRODALOM

Juhász Zsuzsanna: Frigyláda

Zámbó Illés felvétele

Hát hozzámész mégis? És még ebben a hónapban? Ehhez a sráchoz, ehhez az arab-francia jóféle keverékhez? Ehhez a galacsinhajtóhoz? Szent, egyiptomi szkarabeuszhoz, aki mintha magát hajtotta volna a galacsinban, végigment, végighajtotta magát Észak-Afrikán, Franciaországon át egészen Londonig, hogy minden jó, minden jó életrevalóság ráragadjon. Hogy így, talpig életrevalóságban lepje őt meg a válság. Hogy tudjon nevetni, hogy sose veszítse el a jókedvét, a kedvét a világhoz, nőhöz, gyerekhez, tehozzád kislányom!
És te is teljesülsz vele, tényleg, mert te meg régész akartál lenni, mindig is izgatott Egyiptom az ókorban. Ott, onnan, ahonnan mindannyian jöttünk, ahonnan a homo sapiens szétsprickolt szerte a világban.
Hát akkor mégis? És őhozzá, és hamar, hogy mielőbb egyenlő legyen itt minden európaival. Ha ez az ára a bizalomnak, hogy aki EU-tag, az nem ellenség, az nem lehet többé ellenség, belül van eleve, az ott van, ahol ember ember ellen sose fordul, ahol ember, az állam tagja, állama ellen sose lázad, csak eszmét cserél folyton. Ahol párbeszéd van kormány és nép között, ahol demokrácia van.
De akkor kislányom, ha mint írod, házasember leszel, énnekem üdvözölnöm kell téged az én világomban is. Hisz végül szociális munkás akartál lenni, ha már muszáj gyakorlatiasnak lenni, és nem lehet minden kamaszból ókorkutató, csak hobbi gyanánt. És így, kislányom, muszáj lesz megismerned az én világomat is, ami főleg elűzöttekkel és kiűzöttekkel van tele, hulladékemberekkel és felesleges emberekkel, és kincsekkel, akik csak valaha voltak értékesek. De fehér ember nem felejt, vagyis bocsánat, európai ember nem felejt, hanem amikor kell, emlékezik vagy elővesz egy könyvet. hogy emlékezésre kényszerítse magát. Mert tudnod kell, az én világomban benne van a harcom is, a saját harcom önmagam ellen, a közönyöm ellen, az álságos, áldatlan, álcázatlan hazugságaim ellen. Hogy mindig minden nagyon jó, jobb nem is lehetne. Hát van nekem itt egy parazsam is, parázs lovam, parazsat evő lovacskám, aminek nem is ficánkol a háta-fara, de repül. Repül velem fölfelé, mert fentről jobban, tisztábban lehet látni mindent, még azt is, aki én vagyok. És ha jól tudom, az európai történetírók jók voltak mindig. Innen szerte a világba sokan elindultak, hogy hírt adjanak másféle világokról. Talán mert sokan és sokfélék és szűken is voltunk mindig is, s tán itt volt a legtöbb és legkülönfélébb háború, harc a világon. Hát nekünk a leginkább az érdekünk, hogy ismerjük az embert, hogy tudjuk, mikor mi mozgatja, mert nem akarunk több világháborút már, nem akarunk többé egymás nyakának menni, hát unióba tömörültünk, és hagyjuk, hogy gyerekeink keresztül-kasul bejárják, és keresztül-kasul házasodjanak benne. Mert az övék, mert nekik csináltuk, nekik a béke unióját, hogy bátran merjenek felnőni, dolgozni, gyerekeket csinálni benne. Mert béke nélkül semmi se megy. Béke nélkül nincs semmilyen választási lehetőség. Hát ne törődj semmivel.
Ne törődj azzal sem, hogy te leszel az első nő, aki szerelmén kívül hajlékot is ad a férjének. Uniós tagságot, egy egész földrésznyi hajlékot, kicsi otthont, sajátot, közöset, de egy nagyobbat is, Európa-lakosságot. És vele a béke méltóságát.
Mert tudod, a múltkor kértem a választottadat, hogy írjon a gyerekkoráról, hogy megismerhessem őt. És ő azt válaszolta, szívesen írna, de énnekem akkor sokat kellene sírni. S nekem akkor nem, de most eszembe jutott a válasz, hogy nem baj, írjon csak, én szeretek sírni. Bár sírni tényleg nem jó, de van mégis valami jó benne. Az, hogy aki sír, az valakinek sír, az állatok nem tudnak sírni, vagy ha igen, az ő könnyük csak úgy, névtelen csorog, míg az ember könny beszéd, szó nélküli szó. Az ember még ha egyedül is van, ha csak magában sírdogál, akkor is valaki miatt, valamiért sír, ahogy a harangjaink se csak úgy, a semmibe zúgnak. EU-szerte. Ahogy a harangnak, úgy a könnynek is szava van. Megfejteni való szava. Az ember könnye valahogy mindig kérdez, kérdéses valami, a könny a világnak,az emberiségnek szóló kérdés leginkább. És akkor én tényleg szeretek sírni, és megfejteni a könnyeimet és megfejteni a másokét is.
Hát mondd meg neki, hogy írjon csak, és várlak benneteket szeretettel akkor, amikor jönni tudtok.

Juhász Zsuzsanna legutóbb a Szöveten: