VERS

Nagy Csaba: Asztalnál

Csak ülünk némán.
Előtted öblös pohár.
Bort töltesz, –
nézünk egymásra.
Lehajtom fejem! –
ülünk itt a kártya mellett.
Itt most jó!
Csend van.
Lassan úgyis hamvába fúl a tűz,
már lobbanása sem zavar.
Feszélyez a mozdulat,
amint a pohárért nyúlsz.
Csak lapjaimat gyűröm
ujjaim között,
a korty tisztán hallható.
Már rég elfelejtetted az okát…
De nem hagy nyugodni:
miért?…

Nagy Csaba legutóbb a Szöveten:

One Comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .