Márkus László: Susog a táj
1 min read
Dús lombkoronák csetelnek sietve,
szellőszárnyon suhannak susogva:
Márkus László
Dús lombkoronák csetelnek sietve,
szellőszárnyon suhannak susogva:
a megváltott ember végre észre tért,
nem vágja maga alatt többé a fát,
a kék bolygó ügye nyerésre áll.
De lám, ez is csak kacsa,
mint annyi más, mit oly sokan
gondolkodás nélkül megosztanak,
valóban megváltották az embert,
ő azonban mit sem változott.
Sírjára majd fák hullatnak
harmatkönnyeket,
mikor a természet új,
sikeresebb projektbe kezd,
elfedve minden nyomát.
Márkus László legutóbb a Szöveten:
1 thought on “Márkus László: Susog a táj”