VERS

Márkus László: Susog a táj

Dús lombkoronák csetelnek sietve,
szellőszárnyon suhannak susogva:
a megváltott ember végre észre tért,
nem vágja maga alatt többé a fát,
a kék bolygó ügye nyerésre áll.

De lám, ez is csak kacsa,
mint annyi más, mit oly sokan
gondolkodás nélkül megosztanak,
valóban megváltották az embert,
ő azonban mit sem változott.

Sírjára majd fák hullatnak
harmatkönnyeket,
mikor a természet új,
sikeresebb projektbe kezd,
elfedve minden nyomát.

Márkus László legutóbb a Szöveten:

One Comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .